A Tibeti Masztiff bátor, hűséges és kedves, amely nem ismer lehetetlent. Aki családjába fogadja, megtapasztalhatja, hogy ősi pásztorkutya eredeteként rendkívül alkalmazkodó, ragaszkodó, azonban nevelésében következetességet követel.

Nagy, arisztokratikus megjelenésű kutya, robosztus testfelépítéssel. Teste erős és egyenes, jó szögelésekkel. Csontozata, mély mellkasa rendkívüli erőről árulkodnak. Mozgása erőteljes, ugyanakkor könnyed.


Feje nagy és széles, erős stoppal. Szemei igen kifejezőek, közepes méretűek, színük a barna bármely árnyalatában elfogadott. Egymástól távol ülnek, oválisak, kissé ferde vágásúak. Fogazata erőteljes, harapása ollószerű, de a harapófogó-szerű harapás is elfogadható a fajtánál. Fülei szív alakúak és magasan tűzöttek.

Erős, izmos, lebernyeges, ugyanakkor ívelt nyaka körül hosszú szőre sörényt képez. A téli időszakban testét sűrű aljszőrzet borítja, amely nyáron megritkul. Farka, amely előkelően „kunkorodik” a háta felett, szintén dús szőrzettel rendelkezik.

Lábai izmosak, egyenesek, mancsai nagyok, ovális alakúak, ujjai között szőrösek. A Tibeti Masztiff színei lehetnek élénk fekete, fekete-cser, az arany különböző árnyalatai, szürke, és szürke- cser. Mellkasán és mancsain megengedett a fehér folt is .

Elfogadott marmagasság a kanoknál legalább 65 cm, míg a szukáknál legalább 61 cm. A kanok testtömege 50- 80 kg, míg a szukák valamennyivel könnyebbek. Átlagosan 10-12 év az élettartamuk.

Bár a Tibeti Masztiff származási adatai a történelem során igen elhomályosultak, mégis a szakemberek, régészeti leletei alapján bebizonyították, hogy az egyik legősibb kutyafajtáról beszélhetünk. Őshazája a Himalája hegyekkel körülvett vidéke. A tibeti és nepáli népek történelme már több mint 2000 éve úgy emlegeti, mint a nomád népek ősi kísérője, amely masszív testfelépítésének köszönhetően ellenállt a legszélsőségesebb időjárási viszonyoknak is. Ezt a legendákkal körülírt fajtát úgy is emlegetik, mint valamennyi hegyi és pásztorkutya közös ősét, amelyeknek a feladata elsősorban a nyájak és nomád táborok őrzése volt, de különböző szakkönyvek leírásában olvashatunk róluk, mint városok, kolostorok harcias, vakmerő védelmezőiről.

A fajta eredete Ázsiába nyúlik vissza, a 13. században létezéséről Marco Polo lejegyzései is bizonyosságot adtak. A „nagy utazó” írásaiban egy "szamár nagyságú" ebet emleget, melyet Mongóliában látott, s ez által híre Európába is utat tört. Az 1900-as években már Angliát is a Tibeti Masztiff fajtagazda országaként tartották számon.